Félelemben...

Egy levél volt a kezében és látszott  rajta, hogy nincs éppen vicces kedvében. 

-Csenge itthon van ???- kérdezte.

-Igen de nincs olyan állapotban, hogy idegenekkel találkozzon. –mondtam és már kezdtem becsukni az ajtót de ő ezt nem engedte.

-Nem vagyok idegen, Janka vagyok.

-Bocsi de ismerlek ???

-Nem.

-Hát akkor ???

-Csak engedj be majd megismersz.

-Nem, most pedig menny el.

-Tényleg, amúgy Csenge örült az előző levelemnek ???  Olyan bánatos hangja volt a telefonba…- mondta és elkezdett vigyorogni most már biztos voltam benne, hogy ő az aki Csengének írta azt a durva levelet.

-Menny el !!!- kiabáltam. Erre persze Csenge rögtön lejött.

-Mi történik itt ???- kérdezte.

-Semmi…- motyogtam.

-Jaj sziaaa hoztam a következő levelet remélem ennek a feltételeit már betartod….- mondta és kezdett befelé jönni de én kilöktem.

-Csenge most azonnal menny fel…- mondtam.

-Nem inkább maradok…

-Menny már…- kiabáltam rá és ő felfutott a lépcsőn. Mi Jankával elég komoly vitába kezdtünk.

Csenge szemszöge: Amint felértem a lépcsőn előkerestem a telefonomat és hívni kezdtem Liamet, nem szívesen mivel tudtam, hogy éppen a stúdióban vannak és ennek a menedzser nem nagyon fog örülni. Egyre csak vártam, hogy felvegye de akkor hírtelen beleszólt.

-Szia mi a gond ???- suttogta.

-Gyere ide gyorsan nagy baj van !!!- üvöltöttem a telefonba.

-Miért mi történt ???

-Itt van az a lány aki írta a levelet….- kiabáltam.

-Azonnal megyek helló. – mondta majd letette. Lementem, hogy megnézzem mi a helyzet mikor a lépcsőnk kanyarulatához értem megpillantottam Laurent a földön vérző fejjel, és hirtelen csörömpölés hallatszott a nappaliból, rettenetesen féltem hirtelen kilépett a nappaliból az a lány akivel Lauren veszekedett és még mindig a kezében volt a levél.

-Te még bizonyára  nem ismersz Janka vagyok….