Egy ismerős arc...

-A fotósok miadt ők mindent tönkre tesznek kiforgatnak mindent.-mondta.

-Hát akkor gratulálok megelőzted őket- kiabáltam majd elfutottam.Nem tudom, hogy merre mentem csak futottam előre, amikor már jó messze voltam egyszer csak megálltam.Majd körbezéztem, Londonnak addig számomra ismeretlen részeit pillantottam meg.Megláttam egy parkot, odamentem hátha ismerős embert vagy helyet találok.De nem találtam. Már későre járhatott mert elkezdett sötétedni, leülltem egy padra és csak sírtam. Hírtelen valaki megragadta a kezemet és elkezdett ráncigálni és lökdösni én teljes erőmből kiabáltam, sikítottam ahogyan csak tudtam de senki sem jött segíteni.Egyszer csak valaki odajött és megpofozta a "megtámadómat" úgy, hogy hanyatt esett.Erre felált és elfutott, ekkor a fiú közeledni kezdett én szinte reszkedtem a félelemtől. "Szép kis este egyik bajból a másikba"-gondoltam magamba.Ekkor a fiú arca kirajzolódott nem hittem a szememnek Jeremy volt az.Felálltam és megöleltem már nem féltem annyira de még mindig reszkedtem.

-Te meg, hogy kerülsz ide ???-faggattam.

-Én, te mit művelsz itt ???-válaszolta.

-Én csak....-halgattam el a sírástól.

-Na ne sírj már, gyere menjünk haza...-mondta.El sem hiszem Jeremy még mindig olyan aranyos hozzám, pedig nem szépen bántam vele, meg nem is találkoztam vele már mióta.Mikor odaértünk a házunkhoz egyszerűen nem voltam képes bemenni az ajtón tudtam, hogy úgy is ott lesz Harry meg a többiek és majd faggatni fognak.

-Mi a baj elhagytad a kulcsodat ???-kérdezett Jeremy.

-Nem csak...nem lehetnék ma inkább nálad ???-kérdeztem.

-Ha szeretnél...-mosolyogta.Mikor megérkeztünk egyből a nappaliba mentünk.Hozott nekem kávét meg minden nagyon aranyos volt velem.Egyszer csak megcsörrent a telefonom.Ő ekkor felvette az asztalról és nekem akarta adni.Láttam a kijelzőn, hogy Harry hív ezért nemet bólintottam.De ő felvette a telefont:

-Hello Lauren anyira agódtunk érted, hol vagy ???

-Hello haver...-monta Jeremy.

-Mi ??? Hogy kerül hozzád a telonja ??? Add neki oda beszélni akarok vele...

-Hát bocsi haver de most nem akar veled beszélni.

-Ha egy ujjal is hozzá mersz érni én...-és folytatta volna ha Jeremy ki nem nyomja a telefont.

-Na most már tényleg kíváncsi vagyok, te hogyan kerültél oda ha ???-mondta aggodalmasan.

-Gyalog...-mormogtam nem voltam éppen beszélgetős kedvemben.

-Az gondoltam de, hogy hogy nem volt veled senki ???

-Harryvel összevesztünk a többiek meg nem voltak ott.

-És mivel bántott meg ez az idióta, ilyen szép lány megbántani megbocsáthatatlan.-mondta.

-Hát, hogy a fotosók mindent tönkre tesznek meg ne találkozzunk annyit úgy, hogy...-könnyeztem el.

-Sajnálom...-mondta és megölelt.

-Nem fog többet ártani neked megígérem.-mondta majd egy óvatlan pillanatban megcsókolt....