Megfenyegetve...

Olyan kilenc óra körül haza császkálódtunk.Miután a fiúk elmentek rögtön bedőltem az ágyamba és elaludtam. Másnap a csengőnk hangjára ébredtem. Ránéztem az órámra ami 8 órát mutatott. Ki lehet az aki ilyen korán már itt van. Lebukdácsoltam a lépcsőn és ajtót nyitottam. A postásunk volt az Tom. Ő egy nagyon helyes srác. Ő itt Tom:

-Helló…- mondta.

-Szia Van valami levelünk ???- kérdeztem.

-Igen Csengének jött egy levél. Öhmmm….itt kell aláírni. –motyogta gondolom kicsit hülyének nézett mert még az estélyi ruhámba voltam, kócos hajjal meg gondolom a sminkem is el van kenődve egy szóval nagyon hülyén nézhettem ki.

-Itt is van a levél. Tegnap elmentetek valahova ???- kérdezősködött.

-Hát….igen. Biztos tök hülyén nézek most ki ugye ???

-Nem vészes. Na akkor én megyek is. Szia. –köszönt el.

-Helló. - motyogtam és bevittem a levelet. Mivel már Csenge a konyhában készítette a reggeliét ezért oda adtam neki a levelet. Megreggeliztünk, én utána bementem Tv-t nézni kis idő elteltével sírásra lettem figyelmes, így kimentem a konyhába. Csenge ott ült a földön a levelet a kezében tartva, és csak sírt, sírt egyre jobban.

-Mi a baj ??? Mi történt ??? –kérdeztem már én is könnyezve mert nem nagyon bírom ha a barátaim sírnak.

-A levél olvasd el…- szipogta és oda adta a levelet elkezdtem olvasni. Nekem is elkezdett folyni a könnyem. Nem tudom, hogy ki képes ilyet írni.

-Fel hívom Liamet…- mondtam és már szaladtam is fel a telefonomért.

-Helló…- mondta vidáman a telefonba Liam.

-Szia – mondtam szipogva.

-Mi az ??? Mi történt ??? Csengével van valami ??? – kérdezősködött.

-Igen….gyere gyorsan ide hozzánk….nagy baj van…. –mondtam erre gyorsan lecsapta a telefont és gondolom elindult mert pár percre rá csengettek.  Én nyitottam ajtót Liam és Harry volt az.

-Hol van Csenge ??? Látnom kell….- kiabálta Liam.

-Gyertek be…- mondtam szomorúan és még jobban kinyitottam az ajtót. Liam azonnal Csengéhez futott.Liam szemszöge:

Amint megláttam Csengét a földön sírni abban a percben elöntött a szomorúság, így hát gyorsan oda futottam hozzá és próbáltam vigasztalni.

-Mi történt ???- próbáltam megkérdezni de ő csak sírt tovább.

-Mi történt Lauren ???- kérdeztem tőle is. Erre ő szó nélkül elment  és vissza jött egy levéllel a kezében.

-Itt van olvasd csak el…- mondta. Elkezdtem olvasni már a negyedik mondatnál elakadt a szavam ki képes ilyeneket írni ???- dühöngtem magamba. A levél elolvasása után odamentem Csengéhez és vigasztalni  próbáltam de nem nagyon sikerült.

-Nyugi ez az egész úgysem igaz, senki se lenne ilyenre képes….- próbáltam segíteni a helyzeten.

-De ha egyszer lemerte írni és elküldeni…..- szipogta.